Amikor az ember a bőség kosarában turkál akkor azon veszi észre magát, hogy melyik ujjamat harapjam meg, vagyis mit hagyjak ki és mi az, ami majd valamikor máskor megy le. A mai nap ilyen volt. Hála Istennek a kollégák hozták formáikat, s így nem kellett különösebben izzadni. Nagyon érdekes beszélgetésem volt Csontos Erzsébettel, aki Naszvadon él és a CSEMADOK tagja. Fejükbe vették, hogy az aratást megörökítő mozzanatot ( magát a búza learatását) egy hagyományőrző tényezővé tették, ami azt jelenti, hogy minden ami az aratással kapcsolatos volt évszázadokon keresztül azt felelevenítik és a következő generációnak megmutatják, megtanítják. Szerintünk ez egy remek dolog, hadd tanulja meg a mai kor gyermeke, hogy az, amit megeszik, a mindennapi kenyeret hogyan termelték meg elődeik és mit is kellet azért tenni, hogy az emberiség eljusson idáig. Kiss Ágnes beszélgetett Szili Katalinnal a Pécsi Tudomány Egyetem kurátorával a diaszpóra értékeinek megőrzése és a külföldön született másod, harmad generáció magyarországi tanulása témákban. Hála Istennek eljutottunk ide is, hogy az egyetemeink megközelítik a világszínvonalat. Itt jegyzem meg ha Erdélybe látogatsz okvetelen nézz be az ALMÁRIUMBA, ami Homoródalmáson (Székelyföld) van és a velőscsont fenséges. Látogass el a Megszólalok internetes irodalmi magazin oldalára is, ami minden hónapban megújul. Ha tetszett amit hallottál kérlek osszad meg azokkal, akiket érdekelhet a szép Magyar szó. Köszönjük