Vannak lassú hetek, amikor dolgok egyszerűen nem akarnak összeállni, aztán csak egy pillanat és minden megfordul s mint a motolla elkezd pörögni. Ezek után mi meg kapkodunk mint a Bernát a menykőbe. Szóval nagy vonalakban így nézett ki ez a hét. Reménytelenül kevés anyag jött össze. Aztán a péntek és a szombat meghozta a maga eredményét. Végül annyi mindent összehordtunk, hogy Kiss Ági, aki egyébként állandó, megbízható tagja adásainknak kimaradt, pedig egy mesével készült nem is akár milyennel. Nem baj, jövő hétre már van egy remek mesém. Most viszont sok minden más mellett a diaszpóra ausztrál magyar fiataljaival foglalkoztunk. Farsangi bált rendezett az iskola és a hab a tortán, hogy a cserkészet világnapja is ma van. Mondanom sem kell, hogy mind a két témával rengeteget foglalkoztunk. Szenzációs emlékeket idéztünk fel mindkét szervezettel kapcsolatban. A cserkészet meghatározó volt fiaink életében, család helyett család. Nekem személyes élményem a cserkészettel 1952-53-ban volt mikor szüleim elküldtek egy „illegális” cserkész táborba. Meghatározó élmény volt. ( megjegyzem akkoriban ez nem volt veszélyek nélkül) ha kitudódott volna komolyan megüti a család a bokáját. Hála Istennek ezt akkor megúsztuk. Ne feledd a „ Megszólalok” internetes művészeti magazint, amit már hosszú évek óta támogatunk. Nézz bele, értéket találsz. Ha tetszett kérlek osszad meg barátaiddal, ismerőseiddel. Köszönjük