Belecsöppentünk a közepébe. Budapest mint mindig hozta a formáját. Nyüzsgés, forgalom, sok sok ember, vibráló hangulat, s talán egy kicsivel több por, hiszen kánikulába érkeztünk. Engem személyesen nem érint, mert én szeretem a meleget, de az emberek nagy többsége másról sem beszél, mint, hogy hű de befűtöttek. „Beszabadultunk” egy zöldség piacra ahol a finomabbnál finomabb gyümölcsöket lehetett kapni. Mondanom sem kell, hogy tele szatyorral megpakolva jöttünk ki onnét. Emlékezetes volt a kökény, amit Ausztráliában csak pici kicsomagolásban lehet kapni és méreg drágán. Itt meg vettünk egy kilót kevesebb mint 10 dollárért és mellé vanília fagyit s mondanom sem kell, betegre ettük magunkat. Itt a gyümölcsöknek olyan íze van amit megszoktam gyermek koromban. Sárgadinnye is valami fenséges volt csak úgy a la natúr. Összességében még mindég kóstolgatjuk a várost, az itteni életet és hangulatot, amit csak itt Magyarországon lehet megtapasztalni. Örömteli változás, hogy a hivatalokban, a kasszáknál, a villamoson, még a repülőtéren is ( pedig az most benne van a hírekben is, hogy mennyire nem szervezett és a kiszolgálás az nem felel meg az európai standardnak) még ott is mosolyogva válaszoltak ügyes bajos kérdéseinkre. Összességében jó hazajönni, jó találkozni a haverokkal és jó itthon lenni annyi év után.