Ma emlékezünk. Befogadó országunk Ausztrália második hazánk, gyermekeink szülőföldje a hőseire emlékezik. ANZAC Nap van ma. Az első világháborúban az Új-Zélandiakkal közösen részt vettek Galipolinál egy partra szálláson, amiben hatalmas emberáldozattal vereséget szenvedtek. Nem azért mert nem volt bátorságuk, emberi kiállásuk vagy épp hazaszeretetük, hanem azért mert az akkori angol hadvezetés nem mérte fel a törökök erejét és a Galipoli partraszállás nehézségeit. Rosszabbnál rosszabb katonai döntéseket hoztak, amik több 10 ezer fiatal, tettrekész ember halálát okozták. Ugyan akkor egy nemzet született a vérből, amely mai napig is sikeres és otthont ad 27 millió embernek. Mint ahogy az adásban mondtam, szerintem ez az egyetlen ausztrál ünnep, amit egyre több ember értékel és tesz magáévá. Pár dologra felhívnám figyelmedet. Az Útravaló, amit én írtam úgy gondolom megér egy odafigyelést. A magyar országgyűlési választás s annak utóhatása volt, ami ennek a szösszenetnek megírására késztetett. Emellett érdekes lett Tóth Mundrusz Anett-tel készített interjúm a Népviselet Napja alkalmából, amely emlékeztet minket hagyomány, kultúra és a nemzettudat fontosságára. Sok mindent megemlítettünk. Ne felejts belenézni a „ Megszólalok” internetes művészeti irodalmi magazinba, amit megtalálsz a netten. Ha tetszett az adás kérlek osszad meg barátaiddal, ismerőseiddel