Le Ngoc Há (Hácska) a nevem, és imádok főzni. Vietnamban születtem, Magyarország nevelt fel, és 2 éve Ausztrália vett karjaiba. Piszok szerencsésnek tartom magam, mert nem csak 3 kontinens kulturális ötvözetével, örökségeivel gazdagíthatom hétköznapjaimat, de 3 „nyelven” is főzök. Hiszem, hogy egy nép étkezési szokásai, konyhájának fejlődése az adott nép jellemzőivel szorosan összefügg, a kultúrájáról mesél, még hozzá ínycsiklandó szaftos történeteket.
Számomra a főzés nem csak egy rutin tevékenység. A néhai nagypapám mindig maga készítette a finomságokat, így engesztelte ki nagymamámat, ha úgy kívánta a helyzet… Édesanyukám mindig előre megfőzte a kedvenceimet egyetemi éveim alatt, és étel konténerekkel teli zacskókkal kísért ki a Veszprém-Pécs buszjáratig. Gondoskodott arról, hogy minden étel a csomagolás előtt rendesen hűljön ki, hogy ne menjen tönkre a négy órás buszozás alatt. Megesett, hogy könnyeim potyogtak két falat között. Számomra ezt jelenti a főzés, és én azért vagyok áldott, mert végtelen gondoskodással főztek rám, én pedig szeretettel főzhetek a kis családomra.
Főzést, mint minden mást, szívből érdemes csinálni.