Az Ilosvay házaspár ma úgy viselkedett mint az AMÖBÁK, ( osztódtak). Ha sok a munka és ide is meg óda is meg aztán amoda is el KELL menni, nos akkor jön az, hogy én bent a stúdióban s Kati meg valahol máshol nyit meg egy ünnepséget vagy épp vesz részt egy konferencián. Ez esetben 1848 március15-ére emlékszünk, a fiatalokra az álmainkra és az igazunk igazára. Amikor az ember visszanéz a történelmünkbe, talán az az érzése támadhat, hogy mi nemzetünk az örökös vesztes, és a reménytelenség szobrát rólunk lehetne megalkotni. S lám a látszat hihetetlenül csal. Mert bizakodók vagyunk , még akkor ia ha néha „ kesergünk” de alapvetően bizakodók vagyunk s erőnek erejével hisszük, hogy egy nap a felhők elszállnak, s a felkelő nap miránk magyarokra mosolyog. Én legalábbis így élem meg a „ tragédiáinkat”ugyan tudomásul veszem, hogy ez van épp, de a remény és az igazságban vetett hitem nem rendül meg. Tisztelet a múlt hőseinek. Ugyan akkor pörgő, remek műsort hallottál s ha rákattintasz hallhatsz. Akinek itt keltet lenni ma az mid itt volt hozta a töle megszokott magas színvonalat. Felszeretném hívni a figyelmet az Útravaló program szerkesztőjének írására amit maga Reményi Tamás tanár úr mondott el. Remek volt. S végezetül s nem utoljára ne feledd Nagy Vendelnek az internetes magazinját megnézni és belelapozni. A magazin neve „Megszólalok” . Értéket és szépséget találsz benne amire manapság nagy szükség van. Végezetül ha tetszett a program kérlek osszad meg barátaiddal, s mindenkivel ki szereti a szép magyar szót.