A N Y Á K N A P JA. Minden tiszteletem a nőké, akik bevállalják a gyermekáldást és tűzön-vízen át felnevelik a következő generációt, aki majd ugyan úgy magukévá teszik azt az elvet, hogy magamért, a múltamért és a jövőért érdemes áldozni, érdemes gyermeket nevelni. Ebben van egy nagy adag idealizmus, önzőség és egy jól felfogott érdek, hiszen ha meg akarom alkotni önmagam akkor legyen aki végre is hajtsa. Az élet igazi célja a következő generáció és annak minél nagyobb függetlensége. Akkor vagyok igazán sikeres szülő, hogy ha a leválás dráma nélkül történik egy bizonyos időablakban és onnan gyermekeink saját erejükből megteremtik az élet feltételeit egy adott társadalmon belül. Ez az édesanyák igazi sikere, erénye és hivatása. Minden más csak ámítás, csalóka ábránd és zsákutca. Többször említettem, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem és a szüleim mindketten meghatározó egyéniségek voltak. Anyám volt a szikla, amire mindent fel lehetett építeni, apám meg maga a felelősségtudat. S ennek minden pozitívumával. Szóval Anyák napja nekem pirosbetűs nap és hálával gondolok vissza minden mozzanatára különösen serdülő koromnak, amikor édesanyám egyedül maradt a négy gyerekkel, akiket felnevelt nemcsak tudása, de türelme legjavát adva. Ezért és annyi minden másért, szeretlek és mosolyogva emlékezem rád.